SzokeSzandraOpus_foto Schindl Gabriella (16)

Ritkán születik olyan album, melyen Tennyson-vers szerepel. És a lemeznek nem ez az egyetlen különlegessége.

Ez Szőke Szandra énekesnő bemutatkozó albuma – és micsoda kezdet! -, ahol Patricia Barber stílusa érezhető a kiváló, erős szövegű címadó dalban, és főként az “In Between the Lines” szövegében, ahol az énekesnő „love in brackets” (“szerelem, zárójelben”) mondata még sokáig visszhangzik a fülben.

A lemezen Cseke Gábor zongorázik, játéka meggyőző, gyakran McCoy Tyneréhez hasonló magaslatokig emelkedik, s a Memory Palace-ben elhangzó szólójában éri el kifejező játéka egyik csúcsát. Trombitán Fekete Istvánt hallhatjuk, aki az énekesnő fő ellenpontja, lopakodó, óvatos sounddal szólal meg. Nagybőgőn Oláh Péter, dobokon Pusztai Csaba játszik.

Szőke hangja érett, légies, s van benne tartás. A dalokat modorosság nélkül énekli, magával ragadóan, s egyáltalán nem csapongóan. Az egyedüli kifogásolandó rész számomra a “Whitewater” spoken word betétje, ahol a szavalás megtöri a zene áramlását, ez apróbb hiba.

A lemez dalainak nyelve túlnyomó részben angol (a magyar dalok egyik legérdekesebbje Pribil György „Gyémánt” című szerzeményének szabad feldolgozása). Szőke jól használja a nyelvet, és ahogy énekel, a hallgató egyenesen képeket lát maga előtt – ez részben az énekesnő saját maga által írt ütős szövegeknek köszönhető, másrészről pedig a minőségi előadásmódnak.

A Now Sleeps című Tennyson-vers (eredeti címén „Now Sleeps the Crimson Petal” a „The Princess versgyűjteményből”) a kilenc dal közül utolsóként szerepel a lemezen. Nem zsúfolt, nem érzelgős, inkább gótikus hatású. Szőke nagyon magával ragadó, sejtelmes, ahogyan a “So fold thyself, my dearest, thou, and slip/Into my bosom and be lost in me” rendkívüli sorokat énekli, melyek a lemez befejező sorai is egyben.

Nagyon újszerű, stimuláló lemez. Sok sikert hozzá, élmény volt hallgatnom, remélem, önöknek is az lesz.

SG

A teljes írás elérhető itt.