44 (Juhász Éva képe)

A Szőke Szandra Quintet Memory Palace című lemezén ragyogó muzsikusokat hallhatunk, kiknek játéka megérinti a lelket, és beindítja a ritmust a lábakban. Ez a zenekar bemutatkozó albuma, mely kendőzetlenül intim és erőteljes érzelmeket közvetít.

Ez a lemez nem egy énekes és az őt kísérő kvartett lemeze, hanem egy jazz kvintetté, melynek összetartó ereje a magyar énekesnő-dalszerzőből fakad. A kilenc grandiózus dal két szerző nevét dicséri, Szőke Szandráét és a zongorista Cseke Gáborét, kinek jellegzetes világa átszövi a dalokat. A formációt Fekete István (trombita), Oláh Péter (nagybőgő) és Pusztai Csaba (dob, ütőhangszerek) játéka teszi kerekké. Már első hallásra feltűnnek a tartalmas, versszerű szövegek, melyek az énekesnő dallamos éneklésmódja közvetít, magyarul és határozott angolsággal egyaránt. A hangszeres zenészek ezt a szöveget érzékeny, változatos módon fogalmazzák meg, s e kettő elegye magával ragadó és vonzó muzsikát produkál.

Szőke Szandra érett, szenvedélyes előadásmóddal kelti életre a dalokat, fülbemászó dallamok és parázsló szövegek szólnak, ahogyan a nyitó számban, a Monochrome-ban is. Kiemelendő, hogy az öt művész játéka milyen természetességgel simul egymásba, figyelnek a dinamikára és a részletek kijátszására. Cseke Gábor fürge, improvizált futamai Esbjörn Svenssont idézik, zongorajátékát a lemez egészén élmény hallgatni. A lemezanyag nagy részét váratlan drámai elmozdulások jellemzik. Ezek hol mívesen hömpölygő énektémákban, hol a basszusban játszott heves zongora-ostinatókban jelennek meg –jellegzetesen pl. a lendületes Wanderlust című dalban. A Wool csak úgy parázslik Cseke Gábor sötét árnyalatú zongoradallamai és Pusztai Csaba hangulatfestő perkusszív játéka alatt, tág teret teremtve a szöveg kérdéseinek: “Do you think of me like wool, so safe and warm, embracing you from the cold?”, és Fekete István szárnyaló, Paolo Fresura emlékeztető, fojtott hangú trombitajátékának.

Az In Between the Lines történetmesélése zseniálisan invenciózus 7/4-es lüktetésre épül. A számos leleményes, kiszámíthatatlan fordulatnak köszönhetően a dal egészen a befejezésig nem fedi fel az összes titkát. Ez a szám is remek dalszerzői kvalitásokat mutat, mint ahogy ez az albumon újra meg újra megmutatkozik. A Whitewater ellenállhatatlan zongorabasszus riffeken hömpölyög, Oláh Péter nagybőgőjátékával karöltve, s az egybefonódó ének- és trombitaszólamokat élmény hallgatni. A Gyémánt míves duója élvezetesen swingel, melyben Oláh Péter határozott, pontos játéka kap teret, Szőke Szandra levegős, magyar nyelvű éneklése pedig az angol-svéd énekesnő Emilia Mårtensson előadásmódját visszhangozza.

A lemez címadó dala, a Memory Palace, lágy, laza sodrásával azonnali kedvenc lesz – és igen, az énekhang és a virtuóz hangszeres játék egybeolvadása itt is teljesen magától értetődőnek érződik – ez nem egy akármilyen zenekar! A Zöld Federico García Lorca Alvajáró románc című versén alapul, sóvárgó, szívbemarkoló hangulatot fest, egyike a lemez kiemelkedő kompozícióinak. A zene találóan, változatos színekkel árnyalja a dalban megbúvó, mélyről jövő vágyakozást. A lemez utolsó dala, a Now Sleeps Tennyson „Now

Sleeps the Crimson Petal” kezdetű szonettjét eleveníti meg az ének és a zongora sejtelmes kettősén keresztül, s kérdőjelek nélkül zárja az albumot.

Minden dal egy-egy apró tükörkép, ha egy pillantást vetsz rá, tetszik, s ha hosszan nézel szembe vele, elkap és nem ereszt”, szerepel az énekesnő weboldalán, s minden szava igaz. Mióta ez a lemez megérkezett Budapestről, sokadjára hatott meg és bűvölt el, és folyton újrahallgattatja magát. Akár rád is ilyen hatással lehet.

A teljes írás elérhető itt.