7 (Juhász Éva képe)

JazzMa

Csütörtök este (június 12.) a világ legnagyobb része a Labdarúgó Világbajnokság megnyitójára és nyitómeccsére volt kíváncsi (Brazília-Horvátország 3:1), ennek ellenére az Opus Jazz Club is megtelt kíváncsi fülekkel, és szemekkel. Végülis ez is egy megnyitó volt, egy új formáció első nagy koncertje, mellyel remélhetőleg egy hosszú, termékeny időszakot nyit meg a zenekar.

A koncert repertoárját többségben saját szerzemények alkották, mint pédálul a “Wool”, vagy a “Memory Palace”, amiket már a koncert előtt is meghallgathatott a nagyérdemű. Annál is inkább, mivel a “Memory Palace” című dal az idei Jazzy Dalversenyen III. helyezést ért el, sőt Cseke Gábor a legjobb szólista díját is bezsebelte a felvétel kapcsán.

A zenekar saját zenéjét kortárs, kalandozó jazzként aposztrofálja, dalszövegeikben és témáikban határozottan megjelenik Szandra irodalmi ihletettsége. Megtudhattuk, hogy a már említett “Memory Palace” is egy regény egyik karaktere, ami megihlette az énekesnőt, hallhattunk Federico Garcia Lorca versrészletet megzenésítve (Alvajáró románc, Nagy László fordításában). Ezek mellett elhangzott az egészen friss (a koncert napján 2 napos) dal, a “White Water” is.

A saját szerzemények mellett hallhattuk a “Tell Me a Bedtime Story”-t (Herbie Hancock), és az “Afro Blue”-t (Mongo Santamaria) is, valamint egy egészen meglepő bőgő-ének duót, a Kimnowak “Gyémánt” című slágerét áthangszerelve. Ebben a számban óriási szerepet kapott Oláh Péter – akinek bőgősoundját azt hiszem sokan megirigyelnék, (és valószínűleg irigylik is) –, aki egymaga olyan complex kíséretet játszott, hogy egy új dal született a már ismert szövegből.

Szandra őszinte előadásmódja nagyon jól illeszkedett a zenekar könnyed játékához. Persze mondhatnánk, hogy ilyen zenekarral könnyű, hiszen a hangszeres zenészek mindegyike tapasztalt, remek zenész. Cseke Gábor társszerzőként is érintett a dalokban, emellett kreatív zongorajátékával sokat tett a produkcióhoz. Fekete István remek ívű, dinamikus trombitaszólói mellett a témák színezésében is nagy szerepet vállalt, gyönyörű, szordinált trombitajátékkal. Ehhez kapcsolódott Pusztai Csaba dobolása, és ütőhangszeres játéka, amit a tőle megszokott precizitás jellemzett.
Aki szeretne nyugalomban, friss gondolatok között eltölteni egy-egy estét, keresse a zenekar következő koncertjeit, illetve már megjelent felvételeit, nem fogja megbánni!

A teljes írás elérhető itt.